Telefon:
E-mail:
+36 30 293 5373
csaba@skb.hu
 

Sikersztori #10 - Füredi Tamás története

sze, 2018. jún. 6. - 21:56 -- Csürke Csaba
Sikersztori #10 - Füredi Tamás

A kitartás képessé tesz arra, hogy értelmes cél eléréséért a kellő időt és munkát belerakd, illetve a szükséges áldozatot meghozd. A kitartás elengedhetetlen a fizikai fejlődéshez. De a jutalom, mindenért kárpótol. A kemény munka megacéloz fizikailag és lelkileg is. Következő sikersztorink egy kiváló történet arról, hogy a kitartás és az elszántság meddig is juttatja el az embert. Ime az őszinte történet és a füles vasgolyó esete Füredi Tamással:

"Az én történetem is ugyanúgy kezdődött, mint a legtöbbünké, akik Csabihoz járunk edzeni… Évek óta nem sportoltam, az erőnlétem és a fizikai teherbírásom kimerült az egész napos billentyűzet kopogtatásban. Gyerekkoromban sem sportoltam különösebben, úszni szerettem, tanultam is másfél évig, illetve a kertben végezhető munkák kapcsán (meg talán a genetika miatt is) azért volt némi fizikumom. A testsúlyom is ingadozott, „ifjú titán” koromban voltam vékonyabb is, de jellemzően inkább stabilan tartottam magam 100 kiló fölött, csekélyke izomzatot felmutatva.

Füredi Tamás

Egy kép az edzést megelőző képekből, amikor még vézna kissrác voltam.

Aztán amikor lementem az első edzésre, nyilvánvalóvá vált, hogy erőnlétileg mennyire el vagyok szokva bármilyen komolyabb fizikai munkától. Ez az érzés kitartott az első néhány hétben, hónapban, amikoris keményen megszenvedtem azért, hogy a 12 kilós golyóval megpróbáljak végigcsinálni egy egyórás edzést. Eleinte nem ment és ez nyilván sokakat válaszút elé állít: nekem ez nem megy, feladom, sosem fog sikerülni; vagy: én ezt akkor is megcsinálom, hiszen látom a többieket, és ha nekik sikerül, nekem is fog menni egyszer! Átéltünk egy küzdelmektől korántsem mentes időszakot, ami kellett ahhoz, hogy lássam beindulni a fejlődést, és megőrizzem (valamint Csabi is megőrizze) a kitartását azzal kapcsolatban, hogy fog ez menni nekem. Alapvető érzéssé változott az, hogy heti 1 óra kőkemény izzadás után 3 nap izomlázam van, majd nagyjából mire regenerálódok, kezdődik újra az egész tortúra.

Nagy motivációs tényező volt, hogy a május végi kezdet után jött a nyári edzőtábor, ahova a 4 napra beharangozott 10 edzéshez kevésnek éreztem azt, hogy hetente egyszer járjak le a terembe „megsemmisülni”. Ekkor kezdtem el sűrűbben, heti 3-4 alkalommal lemenni edzésre, és mivel kitűztem magam elé azt a célt, hogy én igenis „győzni fogok a golyókkal szemben”, ezért igyekeztem tényleg mindent beleadni, és nagyjából így kapott el végül a gépszíj… A tábor után már természetes volt, hogy minden hétköznap este lemegyek, és mivel akkor időm engedte, minden este lent voltam mindkét edzésen, amiket Csabi tartott. Már nem volt idő izomlázzal bajlódni, hiszen naponta rádolgoztam és éreztem, hogy már az izmaim sem veszik annyira rossz néven, hogy 16 kilós golyókkal nyüstölöm őket minden nap.

Füredi Tamás

Tavaszi fáradtság...

Hónapok teltek el „a sárga golyók bűvöletében”, amikor elég magabiztosnak érezhettem magam ahhoz, hogy feljebb merjek lépegetni; jöttek a húszas, majd a huszonnégyes girják. És számomra ez remek érzés volt, mert bizonyítottam magamnak és Csabinak is, hogy megérte a rengeteg befektetett munka. Jó volt a teremben is sikereket elérni, akár volt kivel „rivalizálni”, akár magamat kellett „túlszárnyalnom”. Van néhány dolog, ami nagyon fontos, bármilyen szinten is van valaki:

  • Egyrészt az edződnek mindig tisztelettel és hálával tartozol, mert neki köszönhető az, hogy ott tartasz, ahol. Nyilván vannak olyan termek, ahol az edző alig vagy egyáltalán nem foglalkozik veled, de mindannyian egyetérthetünk abban, hogy Csabi a legkevésbé sem ilyen!
  • Tisztelettel tartozol az edzőtársaid felé, akár ő van magasabb szinten, akár te! Ha te vagy feljebb, segítsd és bátorítsd; ha te vagy lejjebb, tekints rá inspirációként! És ugyan „mindenki magának edz”, de sose feledd el, hogy az edzés nem rólad vagy másról szól, hanem mindannyiunkról!

Sokan ezeket hajlamosak elfelejteni, avagy egyáltalán nem is gondolni erre, pedig egyrészt az edződ is éppoly rengeteg energiát fektet abba, hogy a megfelelő körülményeket biztosítsa számodra, hiszen hajnalban kel, rendet tart a teremben, edzéstervet kapsz tőle, figyel arra, hogy amit csinálsz, azt jól csináld (meg egyáltalán csináld…). Valamint rajtad kívül még sok ember jár edzeni a terembe, akikkel lehet nem is találkozol, és akik ugyanúgy azon vannak, hogy jobbak legyenek, jobban teljesítsenek, előrébb jussanak. Szóval ne feledd soha a tisztelet fontosságát!

Amióta „nyitottunk a külvilág felé” és versenyre is járunk, újabb, komolyabb kihívásokkal találom szemben én is magam, amiket csak hosszú és fáradságos munkával fogok tudni megugrani, de igyekszem pozitívan előre tekinteni és bízni abban, hogy meglesz az eredménye a felkészüléseinknek. Eddig néhány versenyt magunk mögött tudva azt mondhatom, hogy örülök a kis csapatunknak, és büszke vagyok azokra, akikkel együtt szoktunk indulni ezeken a megmérettetéseken, mert az ő elszántságuk engem is inspirál, és bármilyen számban is állunk fel a versenyállásra, igyekszünk mindent beleadni, hiszen képviseljük saját magunkat, a csapatunkat, Csabit, a termet.

Füredi Tamás

Néha fáj.

Ja, és mivel megkaptam a kellő biztatást, ezért elkezdtem az edzői tréningeket is elvégezni, egyelőre sikerrel. Csabitól a saját edzés tartására is megkaptam a bizalmat, és eddig pozitív visszajelzéseket kaptam, ami nagyon jó érzés!

Két év alatt sikerült odáig eljutni, hogy

  • 16 kilós girjával az 1000 szakítás nagyjából 40-45 perc alatt megvan szabad kézváltással, pihenő nélkül;
  • 32 kilóssal megcsináltam 1000 szakítást nettó 5, bruttó 6 óra alatt (pihenővel)
  • 16 kilóssal 2018 szakítás nagyjából 90-100 perc alatt lett meg év elején, szabad kézváltással, pihenő nélkül;
  • 2x16 kilóval 101 hosszú ciklust sikerült csinálnom csapatversenyen, illetve 255 szakítást 10 perc alatt, 1 kézváltással;
  • 2x24 kilóval 70 lökést, illetve 141 szakítást 10 perc alatt, 1 kézváltással.

Ezt remélem néhány hónap múlva túl tudom majd szárnyalni és jó lesz visszaolvasni, hogy volt ilyen is. Mindez nálam is csak a kitartásnak köszönhető, ami mindenkiben megvan, csak elő kell bányászni, és a kezdeti nehézségek ellenére is menni tovább!

Légy te is kitartó, hogy te is büszke lehess saját magadra, és hogy az edződ is ugyanannyira büszke lehessen terád!

És végül arról, hogy miben is változtam a „civil” életemben… Nos nyilván az edzés változtatott, alakított rajtam fizikailag sok mindent. Nem testépítés, amit csinálunk, tehát nem kidolgozott izmaim nőttek, viszont a sok puha párna nagy része izommá fejlődött, és ez jó érzéssel tölt el. (Én ételhedonista vagyok, ennél fogva azt eszem, amit szeretek – ezért nem tudok teljes mértékben „lefogyni”.) A külső változás mellett az önbizalmam is nőtt, több dologba tudok, merek belevágni, és bár korábban sem arról voltam híres, hogy feladjak dolgokat, mégis összességében nagyobb kitartásom, teherbírásom lett. És végül, de semmiképp sem utolsó sorban, remek csapatunk van az edzőteremben, akikkel a termen kívül is tartjuk a kapcsolatot, és örülök, büszke vagyok rá, hogy egy ilyen társaság részese lehetek!"

 

Én bizony büszke vagyok Tamásra és a többiekre is egyaránt, mivel emberfeletti teljesítményt nyújtanak az edzéseimen. Ha te is szeretnél egy kemény, de annál több fejlődést ígérő sportot kipróbálni, akkor várlak edzéseimen a hetente több időpontban is.