Telefon:
E-mail:
+36 30 293 5373
csaba@skb.hu
 

Sikersztori #2 - Egy újabb szép teljesítmény

szo, 2016. feb. 27. - 11:50 -- Csürke Csaba
Különböző súlyú kettlebell golyók egymás mellett a fűven.

Egy előző posztban már hallhattátok egyik tanítványom lenyűgöző sztoriját a kettlebell szuper hatásáról, és most nagy örömömre még egy hasonló siker sztorit tudok megosztani veletek. Antóni Péter felismerte a sporttal járó életminőség javulást és önszántából váltott a tespedésből a mozgás felé. Amikor pedig úgy tűnt számára, hogy elérte fizikai határait és elfogyott a motiváció, kipróbálta a Spartan Kettlebellt. Íme Antóni Péter esete a füles vasgolyóval.

„2014 február 5. napján, mint sokan mások, én is elhatároztam, hogy véget vetek a mozgáshiányos életmódnak. Hiába a régi sport múlt, a kihagyott évek alatt lassan egy túlsúlyos fotellakóvá váltam, így hát eljött a nap, tenni kell valamit.

Az első napon elindultam futni, majd körülbelül 200 méter után a sírás és légszomj határán vonszoltam haza magam, de ugye nem adjuk fel.

A lényeg, hogy másfél év alatt eljutottam egy normálisabb testsúlyhoz és ahhoz, hogy egy 4-4,5, esetleg jobb napokon 5 kilométeres távot végigkocogjak, konditermeket és uszodát látogassak. A fejlődés idáig folyamatos volt, aztán mintha elvágták volna. Már nem jöttek az újabb kilométerek, nem mentek lejjebb a kilók. Szomorú, de eljutottam arra a pontra ahol az emberek feladják és visszaülnek a régi kényelmes fotelba és azt mondják, hogy ilyen az alkatom.

Szerencsére mielőtt megtettem volna, találkoztam a kettlebell-el. Kicsit hihetetlennek találtam, hogy színes golyókat lóbálva a rendes súlyok helyett komoly fejlődés várható, de hát annyi jót meséltek róla, gondoltam egy próbát megér.

Antóni Péter

Az interneten keresgélve találtam a Spartan Kettlebell oldalra, ami a legszimpatikusabb volt hasonló oldalak között. Szóval elindultam az első edzésre, és már a bemelegítés közben rá kellett jönnöm, hogy nem olyan laza, mint amilyennek elsőre látszik. De túlélve az első edzést, majd az azt követő izomlázat, jött a következő, majd az azutáni. Észrevétlenül, lassan a hétköznapok részévé vált. Nem volt olyan edzés, amiről ne egy kicsit meggyötörve tértem volna haza, de inkább egyfajta eufóriához hasonlítanám. Folyamatosan feszegethettem a határaimat, ami nagymértékben motivált.

Majdnem két hónapig tudtam rendszeresen járni, aztán a munka közbeszólt. Nem tűnik soknak ugye?

Mivel mást nem tudtam, jöjjön újra a futás, de már nem olyan kedvtelenül, mert egy hét után hiányzott a mozgás, és láss csodát, a nyári kánikulában egy görbe este után 7 kilométerig meg sem álltam. Gondoltam, hogy elromlott a GPS, de amikor a következő napon a 7 már 9 lett… na az szuper érzés volt!

Új lendületet kaptam, minimum olyan érzés volt mintha egy maratont futottam volna és meg sem álltam a heti négyszer 12-15 kilométerig. Aztán kimerészkedni terepre, ahol szépen lassan ugyanezen távokat teljesíteni hegyen-völgyön.

Idén januárban újra elkezdtem a Spartan Kettlebell edzéseket látogatni, néhány edzésen vettem csak részt, de ismét éreztem a lendületet.

Január 30-án, csaknem két évvel a fotelből való ébredés után, a Mátrában sikeresen teljesítettem egy 19 km-es távot futva, 600 m szintemelkedés és a „spártai” körülmények ellenére, sárban, jégen. 1000 lelkes amatőr indult ezen a távon, ahol a 39. lettem. 

Azt hiszem, hogy a Spartan Kettlebell edzések nélkül ez nem ment volna.

Tudom, hogy az edzéseket és a futást párhuzamosan folytatva már meg sem állok egy terep maratonig.”

Törd át a korlátaid és változtass a mozgásszegény életmódodon! Gyere el hozzám, segítek!