Telefon:
E-mail:
+36 30 293 5373
csaba@skb.hu
 

Sikersztori #9 - Losonci Edina története

v, 2018. máj. 13. - 9:07 -- Csürke Csaba
Kettlebell edzés

Egy döntés csak akkor ér valamit, ha azt rögtön cselekvés követi. Máskülönben csak halogatod a változást a végtelenségig. Mert, ha mondjuk életmódot akarsz változtatni, akkor a tegnap már elment, a holnap már késő lesz, így marad a mai nap. Igazából a fogyás titkát is mindenki ismeri, mivel baromi egyszerű: egyél kevesebbet, mozogj többet. Akkor miért nem megy sok embernek? Nagyon leegyszerűsítve azért, mert egyszerűen nem kezdik el csinálni. Most következzen Losonci Edina esete a füles vasgolyóval, aki meghozta a jó döntést, majd le is jött hozzám a terembe edzeni.

"Függő lettem, nincs mese

Már két hét után sejtettem, de negyed év után már teljesen biztos vagyok benne, hogy idei évem legjobb döntése volt, hogy januárban lementem Csürke Csabához edzeni. Körülbelül egy éve nézegettem már a honlapját, igazság szerint az addigi edzésformám (a Power Plate - tudom, Csaba, most felröhögtél, de te is tudod, az én véleményemet... :D) mellé kerestem kiegészítést. Valamit, ami más. Gondoltam, heti két este lemegyek a kezdő csoportba, de aztán csak halogattam, hogy bejelentkezzek. Ezt ma már sajnálom (hol tarthatnék ma már, ha.. egy éve.., pláne kettő, bele se gondolok ) egyébként, de nem tudhattam, mi vár rám, mire leszek képes, mint ahogyan azt se, hogy pár hónap alatt teljesen edzésfüggő leszek. Én. A lusta bölcsészféle. Igen, ez teljesen valószínűtlen volt, még ma is alig hiszem ám el - szerintem Csaba sem hitte, hogy így rákattanok a mozgásra :)

Losonci Edina

... de előbb jöjjenek a kezdetek:

Hogy kezdtem mégis bele? A karácsonyi-szilveszteri zabálós, lusta heteket követően két (vagy hét? :D) pohár rosé után felbátorodva, lelkileg izmosan megcsörgettem Csabát és bejelentkeztem. Az első alkalom annak ellenére kellemes emlék maradt, hogy körülbelül fél perc után kiderült, gyakorlatilag CSAK hiányosságaim vannak. Tényleg. Már a bemelegítés kiütött, de amikor ezen túljutottam, néhány kettlebell-gyakorlat után Csaba kifejtette a véleményét a fizikai állapotomról. Mást vártam, azt hittem, sokkal jobb passzban vagyok (hozzátartozik, hogy 2016 és 2018 januárja között  sok-sok kilót leadtam, így mozgékonyabb voltam, mint korábban - Csaba, ne röhögj :D) Egy ideje már pontosan tudom, mennyire igaza volt, de akkor azért nem volt jó ezt hallani. Megbeszéltük, ha van kedvem, időm stb: a legjobb lenne, ha egy ideig személyi edzésre járnék, hiszen a kezdő csoport is sokkal előrébb tart, mint én. Remegő lábbal, izzadva indultam haza, aztán megbeszéltem a barátaimmal, hogy 'úúú, hát ez, izé.. durva, ha ez AZ edzés, én még soha nem edzettem, kivagyok, készen vagyok, most meghalok, végem'... Aztán hétfőn elkezdődött, és tart azóta is, és túlzás nélkül alkalomról alkalomra jobban élvezem.

Az első hónap tulajdonképpen összemosódik: paráztam, de mentem, csináltam, ügyesedtem, erősödtem. Csaba millió mozdulatomat korrigálta, ha valamit nem értettem, ezerszer (tényleg, ezerszer) elmondta, megmutatta (néha biztos fogta a fejét - és a mai napig fogja), de biztatott, jó lesz. És jó lett, jobb lett, élményszerű lett..., ma már imádom az egészet. Jöttek a kis eredmények, aztán nagyobbak... van, amire már simán büszke is vagyok. Apróságok, de számomra nagy dolgok.

Az "álomgyakorlat", a TGU

A legelső (vagy legalábbis az egyik első) markáns élményem a török felállás tanulása volt. Gyönyörű, de - számomra - bonyolult mozdulatsor. Minden izmot megmozgat, és közben komoly koncentrációt (ami egy magamfajta koncentráció-zavarosnak igazi kihívás) igényel. Azt gondoltam, ezt soha nem tanulom meg, de ezzel együtt az egyik elsődleges célommá vált az elsajátítása. Szerintem az összes, a Youtube-on fellelhető videót megnéztem erről, és sokat gyakoroltam. Az az álmom már teljesült, hogy a - legkisebb - 8 kilós golyóval képes vagyok kivitelezni, de az biztos, hogy itt nem állok meg. Szurkoljatok! A cél, még előttem se világos, de az biztos, hogy ebben fejlődni akarok. Ha nem láttál még TGU-t, nézd meg, hogy csinálják a profik, és beleszeretsz!

Nos, május közepe van, közel négy hónapja edzek Csabával, és túlzás nélkül mondom, rég változott ekkorát az életem.

Losonci Edina

Miért?

1. Az csak egy dolog, hogy a 3-4 éve kezdődő, és közben valamiképp rendeződő derékfájdalmam teljesen (tel-je-sen) elmúlt (eleinte a "csak" 10 kilós súlytól is éreztem fájdalmat, ma már van olyan feladat, amit 32 kilóval is képes vagyok megcsinálni - ez konkrétan alig kevesebb, mint a testsúlyom fele - jó, titkon remélem, hogy hamarosan több lesz, mint a fele). Itt jegyzem meg, hogy bár kilóban nem fogytam sokat, de ugyanazt a nadrágot hordom, amit 7 kilóval kevesebbel, 6 éve vettem, ergo: izmosodtam. Külön jó, hogy bár tudom, mai napig nem ehetek bármit, de Csaba edzései mellett nem kell napi 1000 kalórián sanyargatni magamat, 2000-rel sem hízom egy grammot sem.

2. Fontos, de talán nem elsődleges, hogy sokkal (sokkal-sokkal izmosabb, erősebb lettem) és az állóképességem is hihetetlenül javult. Az eleinte hatalmas kihívást jelentő gyakorlatok egy része alatt ma már simán beszélgetek is (jó, Csaba tesz róla, hogy ilyen ne legyen, és nehezít a dolgomon, és ez tök jó, bár néha kiakadok ám, amikor megnézem az előirányzott gyakorlatsort. Utólag azonban mindig hálás vagyok érte).

3. Sokkal jobb barátságban vagyok a testemmel, hiszen hálás vagyok neki, hogy mennyi eddig ismeretlen erőés energia van benne(m), és még nem is tudom, hogy mennyi mindenre képes vagyok, ha tovább edzek. És miért is ne edzenék tovább?

4. Csaba az edzéseken figyelembe veszi a korábbi (sportmúltból vagy éppen az ülő, lusta életmódból) származó sérüléseket. Úgy fejlődsz, hogy a rossz mozgásmintáid javulnak. Ami fáj, azt nem kell, sőt, nem szabad csinálni, de tudni kell, mikor fáj valami, és mikor hisztizel csupán azért mert fáradsz. (Aha, én is hisztizek ám néha és káromkodni is szoktam).

5. Egy edzés kapcsán többnyire - és ez teljesen érthető is - a fizikai fejlődésről beszélünk a legtöbbet. Fontos, de szerintem fontosabb, ami mögötte van, az pedig a mentális jólét. Lehet, hogy hullafáradtan jössz el a teremből, de az biztos, hogy sokkal boldogabban. Nekem még nem volt olyan rossz napom (akár fizikailag vagy pszichésen), hogy ne lettem volna nagyságrendileg jobban egy edzés után, és az se fordult elő, hogy olyan vacakul legyek, hogy lemondjak edzést. Ha tehetném, lelki betegséggel küzdő emberkéknek receptre írnám fel a testmozgást.

6. A hatodik ok, amiért az utóbbi idők legjobb döntése volt lejönnöm a Szentkirályi utcába: Csaba. A szakmai kvalitásain túl őrülten jó fej (haha, mert egy őrült), de nála soha sincs lazsálás... Ha beszélgetünk, hülyéskedünk, nevetgélünk, de ha munka van, munka van. Mindig jobban tudja, mint te, hogy mire vagy képes, motivál, így elmegy/ elvisz téged a teljesítőképességed határáig. Ez akkor, ott fáj, de később hálás leszel érte. Én az vagyok, még akkor is, ha adott pillanatban képtelenségnek tűnik a feladat. A személyi edződdel való jó viszony azonban tényleg fontos, hiszen abban az egy órában valóban a testedet bízod rá. Csabában nem fogsz csalódni emberi szempontból sem, de pont ez lesz az, ami a kezdeti nehézségeken átlendít majd.

 

Losonci Edina

Miért ne eddz?

Ne eddz, ha az élményedet szeretnéd megosztani. Mindenáron. Én beleestem ebbe a hibába, és bele is esek még mindig. Akinek esze ágába sincs felállni a fotelból, minden beszámolódat unni fogja, legyen az az édesanyád, a testvéred, vagy a legközelebbi barátaid. A te török felállásod csak neked és az edződnek fontos, esetleg azoknak, akik veled együtt tanulják ezt a mozgásformát. Az, hogy te egyre nagyobb súllyal és egyre szebben swingelsz, rajtad kívül senkit nem érdekel, és az első #bringsally-élményedet sem fogod tudni megosztani. Senki nem fogja érteni, miért nehéz egy TABATA-nap, vagy mitől lesz jó egy guggolás-sorozatod. Én ezt nagyon nehezen fogadtam el, de aztán beláttam, egy olvasmány- vagy filmélmény sem megosztható. Magadért csinálod, ennyi. (Amúgy én azért még mindig, mindenkit fárasztok ezzel).

Mi van most?

Alig negyed év telt el, tehát abszolút kezdő vagyok, de ha tehetem, lemegyek edzeni. Heti négyszer majdnem biztosan, ha úgy adódna ötször is mennék. Minden héten érzem, hogy fejlődtem valamiben, de természetesen vannak rosszabb passzaim is. Mondjuk, azt hiszem, több a jó, amikor igazán lelkes vagyok. (Ugye, Csaba?) Az erőmön és erőnlétemen túl sokat javult a koncentrációm és jelentősen stabilabb az idegrendszerem és tényleg boldogabb vagyok. Mi lesz negyed- vagy fél múlva? Fogalmam sincs. Az azonban biztos, hogy olyan dolgokra leszek képes, amiket most még elképzelni sem tudok."

Nos... egy ilyen alapos leírás után nem sok mindent tudok hozzáfűzni, de köszönöm a dícsérő szavakat és nagyon örülök, hogy Edina ilyen hamar ráérzett és megértette a kettlebell lényegét. Ha Te is döntöttél az életmódváltás mellett, jelentkezz edzéseimre vagy kérj személyes konzultációt. Csak ne felejts el cseledekni a döntésed után!