Telefon:
E-mail:
+36 30 293 5373
csaba@skb.hu
 

Sikersztori #11 - Andrási Nóri története

k, 2018. júl. 10. - 22:29 -- Csürke Csaba
Andrási Nóri

Az elszántság és a hozzáállás fontos részei egy sportnak. Ha nem köteleződsz el eléggé, nem fogsz sikereket sem elérni. A legnagyobb siker pedig az, amikor saját magadon tudsz felülkerekedni. Erre remek példa legújabb sikersztorink, amelyet Andrási Nóritól kaptam. Olvassátok hát Nóri esetét a füles vasgolyóval!

"Kettlebell... Amikor egy kemény edzés után hazaérek, és úgy érzem, összeesek a fáradtságtól és a fájdalomtól gyakran felteszem a kérdést: Miért is kell ez nekem?

Nagyon egyszerű a válasz, egyszerűen szeretem. 

…hat éves koromban elkezdtem táncolni, ami mellett kitartottam tizenöt éven keresztül. Az egy életforma volt... de eljött az idő mikor úgy éreztem már ez nem nekem való. 

Évek teltek el úgy, hogy semmit nem mozogtam, sőt kifejezetten tiltakoztam mindenféle sport és mozgásos tevékenység ellen. Néha kipróbáltam ezt-azt. Pl.: Elmentem edzőterembe, 3 alkalommal sikerült ellátogatni, szinte meg sem izzadtam, bár nagyon jól szórakoztam másokon, de teljesen motiválatlan voltam, így soha többet nem mentem. Beiratkoztam karatéra, ott becsületből maradtam három hónapig, de semmi értelmét nem láttam. Egy idő után kezdtem azt hinni, hogy nem biztos, hogy létezik már az a sport, amit én tudnék űzni, vagy látok benne fantáziát. 

Aztán ismét felismertem, hogy kell valami, ami kikapcsol, fejleszt, mozgat, kiszakít a hétköznapi monotonitásból (reggel 5 órakor felkelni, 6 óráig kutya séta, 8-tól fél 5-ig munka, 6-tól 7-ig kutyaséta, főzés, majd alvás, minden nap hétfőtől péntekig).  

Aztán egyszer internetes böngészés során megláttam, egy kettlebelles hirdetést, hallottam már a dologról – valami súlyzós izé, ahová agyatlan barmok járnak- jó, ott a helyem. Hónapokkal később megkerestem azt a helyet, ami időben és elhelyezkedésben is a legoptimálisabb, így találtam Csabira és az ő egyesületére, - jelzem ehhez sem fűztem sok reményt. 

2016. augusztus 9–én vettem a bátorságot és lementem, hogy kipróbálom... ott ragadtam. 

Andrási Nóri

Elsődleges célom, az volt, hogy jól nézzek ki!!!!! 

Nem akartam különösebben fogyni, 158 cm magasságomhoz volt 56kg a súlyom, teljesen jó. Azt akartam, hogy formásabb legyek, legyen minimális izomzatom, állóképességem.

Mint mindenki én is a legkisebb  8kg-os súllyal kezdtem a küzdelmet. Emlékszem, hogy az első edzésem után annyira fájt mindenem, hogy az Astoriánál majdnem leültem a hajléktalan mellé a lépcsőre, sírni, de mégis tetszett, hogy végre érzem, hogy van izmom. Aztán elmentem csütörtökön is, és ezután minden héten kétszer. Tetszett, hogy hónapról hónapra egyre többet bírok, egyre erősebb vagyok. A 8 kg-os golyót felváltotta a 12 kg-os, majd a 16 kg-os, és nagy ritkán a nagyobb súlyok is. Melynek következtében nem csak más, de már én is látom a testi átalakulást. Ahogy telt az idő, egyre inkább a teljesítménynövelés, a határaim feszegetése és kicsit a rivalizálás lett a cél.

Az igazi áttörés akkor következett be mikor 2017 decemberében megkérdezte Csabi: „Te nem akarsz versenyezni?” Napokig gondolkoztam, hogy most csak viccel, vagy gúnyol? De komolyan gondolta. Ezután, én és néhány edzőtársam, elkezdtük a felkészülést hétről hétre, fájdalmakkal, de nagy elszántsággal. Melynek meg is lett az eredménye az első versenyünkről mindannyian elégedetten térhettünk haza, egyéni számainkban győztesen.

Szakításban indultam, amiből 10 perc alatt, egy készváltással, 205 db-t csináltam.

Bízom benne hogy a jövőben ezt túl tudom szárnyalni, és más számban is eredményes tudok lenni.

Andrási Nóri

A versenyekre való készülés, a fizikai és mentális terhelés, az akarat, hogy meg tudom csinálni mert meg akarom, egy új gondolkodásmódot, világnézetet adott. Melynek következménye az lett, hogy ki merek állni nem csak másokért, hanem magamért is. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ki akarok lépni a komfortzónámból, más irányt vett az érdeklődésem. „Otthon” már nem akartam a tökéletes „háziasszony” szerepét betölteni, nem érdekelt. Azt a felszabadult érzést akartam, amit edzés közben élek át, új élményekre vágytam, szabadságra. Gyakran meg is kaptam „külön utas Andrási Nóra” – joggal, és elkezdtem a saját utamat járni. Majd végleg le is váltam...

A nyakamba szakadt sok szabadidő azt eredményezte, hogy a heti két óra edzést mára heti 6–7 órára növeltem meg. Eddig is nagyon önfejű és makacs voltam, de most azt érzem hogy nincsenek határaim. Ennek következtében, ha Csabi azt kéri, hogy egy órán keresztül csináljak hosszú ciklust, megcsinálom (10 kg-al 693 db. lett). Ha szemtelenkedek és azt mondja büntetésből 1 óra szakítást csináljak, megcsinálom. Még ha a nem is marad tenyerem (8kg-al 1193 db lett). Egyszerűen abban a helyzetben nem érzek fájdalmat, fáradtságot, csak a cél lebeg a szemem előtt, hogy meg tudom csinálni.

Tudom, hogy nagyon problémás eset vagyok, és mindig szájalok feleslegesen, de ezzel szemben nagyon tisztelem Csabit, hogy kitart mellettem, és folyamatosan bíztat, még ha néha úgy is tűnik, hogy feladom.  

Meg kell jegyeznem még egy nagyon fontos dolgot, hogy az erő a kitartás és az önbizalom mellett még egy nagyon fontos dolgot kaptam… új barátokat."

Köszönöm Nóri szavait és örülök, hogy rátalált az edzéseimre. Ha szeretnél te is kilépni a szürke hétköznapokból, kiprónálni valami újat, és próbára tenni magad, akkor itt a helyed köztünk. Várlak edzéseimen hetente több alkalommal is!

Címkék: